A mohácsi csatáról és azt követő évtizedekről rengeteg könyv született az elmúlt százötven évben, lelkes levéltárosok, gyűjtők és történészek a források garmadáját ásták elő erről a korról. Az erőfeszítések ellenére a kép azonban mindmáig töredékes, a nyomok nagy részét belepte az idő. Így marad a kreativitás, a képzelőerő, amivel minden generáció újra és újra megkonstruálja a saját Mohácsról vallott értelmezését – „akár így is történhetett” felkiáltással.
Várkonyi Tibor könyve különleges, mert fiktív forrásokat rejt, amelyek hasonló stílusban készültek, mint a fennmaradt iratok túlnyomó többsége. Nem tudjuk, hogy valaki is megírta volna ezeket a leveleket, naplókat, történeti feljegyzéseket, valószínűleg nem. De nem ez a fontos, hanem az, hogy akár meg is írhatta volna.
Várkonyi Tibor könyvéből választ kaphatunk arra, hogy milyen érzések kavarogtak az alig húsz éves II. Lajos királyunk fejében, miközben felcsatolták rá nehéz páncélját azon a tikkasztó délutánon, és megtudjuk az évszázados titok nyitját, hogy az agg Szulejmán szultán Bécs helyett vajon miért az Almás-patak mocsarai között megbúvó Sziget alá ment meghalni. Georges Duby francia középkorász gondolatait kölcsönözve ma a valós, megismerhető múlt álma helyett a megálmodott múlt valósága, az átélt történelem színrevitele az egyetlen reális cél, amit író maga elé kitűzhet, amikor a régvolt eseményekről kíván megemlékezni. E könyv írója ismerte ezt a törvényt, így a mű méltó párja a témáról szóló szakkönyveknek és lovagregényeknek egyaránt.
Dr. Varga Szabolcs

Dr. Erdő Péter esztergomi érsek levele

Rövid hír a Budapesti Ügyvédi Kamaránál